Cukrok
A cukor ezer esztendővel ezelôtt Európában még csak egy-két tengerparti állam fejedelmi udvarában volt ismeretes. A középkori krónikások, mint jóízû és kellemes hatású, kedvelt és értékes ritkaságot említik. Ma pedig a cukor általánosan használt közélelmezési cikk, amelyet óriási mennyiségben készít a fejlett gyáripar. Ez az ipar a mezôgazdaságot is jelentôs jövedelemhez juttatja, tehát a nemzetgazdaságban fontos helyet foglal el. A mézet, édes gyümölcsöket és azokat a növényeket, amelyeknek egyéb részei édes ízûek, ôsidôktôl fogva ismeri az emberiség. Az Ázsia déli részeiben honos cukornád kisajtolt levét már a történelem elôtti idôben használta a bennszülött lakosság, sôt befôzés által eltarthatóvá tett levével kereskedést is ûzött. Így a nádszirup (szakcharon) ismerete idôvel olyan országokba is eljutott, amelyekben a cukornádat nem termelték. Kr. u. 300 körül jöttek rá Indiában a szilárd cukor készítésének titkára. Ezzel megnyílt a cukor nagyobb elterjedésének lehetôsége. A cukornád termelése még az ókorban átterjedt Egyiptomba, a középkor folyamán azonban már Dél-Európa országaiban is virágzott: Egyiptomban a cukor elôállítása nagyfokú tökéletesedésen ment át, itt kezdôdött a létisztítás és a finomítás is. Az újkor kezdetén viszont Dél-Európából Észak-Afrikába szorult ki a cukornádtermelés, míg végül az Újvilágban honosodott meg.